Prophecies of Daniel

Az ókori próféták írásai csupán zsidó mitológiák? Jónéhány ember írt nekem ezzel kapcsolatban, hogy elmondja: a Dániel próféciák csupán mitoszok – történelmi tények támasza nélkül. Biztos vagyok benne, hogy az idők során sok millió emberrel sikerült ezt elhitetni. De ez lenne az igazság? Dániel próféciái, (vagy akár azok a próféciák, amelyek Esaiás vagy Dávid király révén jutottak el hozzánk) a képzelet szüleményei lennének? Ravasz emberek által kitalált és furfangos, mesterkélt cselszövésről van szó, annak érdekében, hogy az emberiséget megtévesszék, és leigázzák?

Talán a nyájas olvasó ezt bizarrnak találja. De higgyék el, többszáz millió ember gondolja ezt így, és vannak közöttük olyanok is, akik leveleket írnak nekem. De nézzük csak: hogyan tudhatnánk ezt biztosan? Ezek az írások ugyanis Krisztus születése előtt több száz évvel íródtak, és ez az időszak a legtöbb ember számára túlságosan is régi. Ezért könnyű azt feltételezni, nem is tudhatjuk ezt istenigazából. A konklúzió tehát, amely ezt a feltételezést követi, akár az is lehet, hogy egy másik faj, vagy nemzet erőltette ránk a saját hitvallását.

De erről van szó? Lehetséges ilyen távoli történelmi tényeket feltárni anélkül, hogy vallásosak lennénk, vagy rejtélyt szimatolnánk? Hála Istennek, a válasz egyértelműen “igen”. Lehet, hogy nincs ugyanolyan bőrszínünk, vagy különböző nemzetiségekből származunk, esetleg más hitünk is lehet. De bizonyos dolgokat megért minden olyan ember, akit nem korlátoz ez a fajta mentalitás. Lehet, hogy nem osztja a véleményemet, vagy a “baráti köröm” nem tetszik nekik.De, ha azt mondom, hogy kettő meg kettő az négy azt a legtöbb ember nem vitatja. (Kérem ne nevessen ezen. Sajnálatosan vannak olyanok akik még ebbe is belekötnek.)

Tehát hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy az ókori próféták valóban és igazából léteztek?

A legjobb válasz, amit a legkülönbözőbb hitvallást és álláspontot képviselő széles tömegeknek adni tudok, a következő: Nézzenek utána, mit rejtenek a Holt Tengeri tekercsek. („The Dead Sea Scrolls”). Nem arról van szó, hogy az Ön hite, illetve az én hitem áll itt ellentétben, vagy az Ön nemzete az enyémmel szemben. Ez legalább annyira biztos, mint a modern idők tényei.

Ami történt. Egy pásztorfiú, 1947-ben, eltévedt bárányait keresve a Holt tengerhez közeli a Jordán Völgyben követ dobott egy barlangba. A dobás után törés zaját hallotta. A kiváncsiságtól vezetve bemászott a barlangba, ahol számos ókori urnára bukkant, ezek közül néhányban pedig írásokkal teli tekercseket talált. Ezeket a tekercseket Jézus idejében, kétezer évvel ezelőtt tették be az urnákba. Ezt a régészeti ásatást tekintik a tudósok az elmúlt száz év legmeghökkentőbb és legfontosabb felfedezésének.

Hadd tegyem hozzá, hogy ez független a judaizmus, a kereszténység, a buddhizmus, a kommunizmus, az iszlám és bármilyen más hittől. Ez olyan bizonyos és konkrét tény, mint bármi más, amit valósnak ítélünk napjainkban. Ezeknek a tekercseknek a valódi jelentőségét az adja, hogy legalább bizonyos részeit tartalmazza minden Ótestamentumi könyvnek – Eszter könyve kivételével. Néhányuk pedig – például Mózes V. könyve és Izajás könyve  – a könyv egészét tartalmazza.

Ezek a 2000 évvel ezelőtti írások láthatóak, megfoghatóak a maguk valójában, és a tudósok minden kétséget kizárva bizonyították, hogy a tekercsek valódiak. Továbbá: amikor ezeket a régi írásokat összehasonlították azokkal, amelyeket a napjaink Bibliájában, az Ótestamentumban találunk, szinte teljes megegyezést mutattak.

Szóval, ha valaki azon az állásponton van, hogy az ókori próféták csupán a képzelet szüleményei, és tündérmeseként csak a szájhagyomány útján terjedtek el, több százszor lefordítva, és semmiféle tiszteletre nem méltóak, akkor azt javaslom, tanulmányozzák egy kicsit a Holt-tengeri tekercseket. Ha az angol nyelv nem az Ön anyanyelve akkor sem lehet gondja, hiszen minden jelentős nyelven találhatók olyan hivatalos, megbízható források, amelyek még alaposabb tájékoztatást adnak, mint amelyet nekem sikerült.

Lehet, hogy nem tetszenek Önnek az ókori próféták írásai. Talán a Közel-keleti válság miatt, ami már 70 éve tart vagy talán amiatt, mert előítéletes minden olyan témával, ami a zsidókkal kapcsolatos. De remélem, hogy Ön szereti és keresi az igazságot, a tiszta és valódi igazságot, amely az igazság Istenétől, Ábrahám Istenétől, származik, akkor azt javaslom, keressen utána, hogy vajon az ókori próféták valóban léteztek-e? Isten áldja meg a kutatásban. Jézus azt mondta: “Aki keres, az talál.” (Máté 7:7)

Egyetlen kétezer évvel ezelőtti esemény sem foglalkoztatja a világot annyira mint a karácsony és Jézus születése. Másfelől néhányan pedig úgy vannak a karácsonnyal, hogy „na ne, már megint ez?” Vagy tán azt mondják „egy hajadon tini lány szül egy gyereket a jászolban, és ettől mindenki be van indulva.”

Van viszont egy részlet ami majdnem mindig kimarad a karácsony történetéből, ellenben azoknak akik erről először hallottak Izraelben, ez egy nagyon fontos részlet volt. „És mi az?”– kérdezed. Itt a válasz: a karácsony előre meg volt prófétálva! Ennyire fontos volt, viszont ma már majdnem senki nem tud róla. Megpróbálom elmagyarázni.

Sokan bírálják és elítélik a karácsonyt olyan mértékben, hogy ez valójában elősegítette Jézus születése körülményeinek ismeretét és éves megünneplését, úgy ahogy ez kétezer éven át történt. A világon bármerre – ha keresztény, ha nem – sokan tudják, hogy Jézus Bethlehemben született. Lehetsz egy gyerek Balukisztánban vagy Brooklynban, de ha megkérdezed a tanárodat, hogy „mi is az a karácsony”, valószínűleg meg tudják mondani.

Viszont majdnem senki sem tudja miért számít az, hogy Jézus Bethlehemben született, és még kevésbé tudnak édesanyja, Mária körülményeiről. Ez pedig ez azért van, mert beteljesedett bibliai prófécia, a felvilágosodott korunk egyik ismeretlen fenoménjává vált. Volt talán egy összeesküvés, vagy szándékos tény-takargatás, hogy a bibliai próféciák elkerüljék ismeretünket? Nem hinném, hogy erről van szó. Azonban a próféciák sima beteljesedése, Isten létezésének egyik legnagyobb bizonyítéka – egy  olyan Istené, akinek terve van az emberiség számára és irányítja az eseményeket a Fény és a Sötétség közti végső összecsapás felé.

„Márk, ez mind nagyszerű; akkor mit is próféltáltak a karácsonyról?”

Először is, 700 évvel Jézus születése előtt Isten megjövendölte Mikeás próféta által, hogy a zsidók eljövendő királyának Bethlehem lesz a szülővárosa. Így szól Mikeás könyve 5,2 (Isten Bethlehem városához beszél) „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belõled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitõl fogva, öröktõl fogva van.”

Jézus idejében a zsidók pontosan tudták ez mit jelent, és még meg is próbálták ezt arra használni, hogy bebizonyítsák Jézus nem a Messiás volt. Jézus Bethlehemben született, de Názáretben nőtt fel. A hitetlen zsidók tudták, hogy Jézus názáreti volt és azt mondták:  „Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?” (János evangéliuma 7,42) De Krisztus igenis Bethlehem városából származott. Ott született, csak Názáretben nőtt fel. Úgy tűnik azok akik Jézus ellen akarták használni ezt a tényt, nem néztek utána mindennek rendesen.

Mit is jelent ez, hogy „a Dávid magvából, és Behlehemből, ama városból ahol Dávid vala?” Ez a tény 2000 évvel ezelőtt borzasztó fontos volt azoknak az embereknek, de szinte semmi jelentőséggel nem bír számunkra manapság. A zsidók Messiása, Izrael legnagyobb királya, Dávid király közvetlen leszármazottja volt, és mint ahogy olvastuk is, Bethlehemből volt eljövendő. Kétezer évvel később az emberek még mindig tudják, hogy Jézus Bethlehemben született, de ennek a jelentősége feledésbe merült. Ez meg volt prófétálva, előre meg lett mondva, és minden zsidó akkoriban tudott is róla. Azt is tudták, hogy a Messiás Dávid király leszármazottja lesz. Tényleg az volt? Teljességgel! Lukács evangéliumának harmadik fejezetében talalható versek (23-tól 38-ig bezárólag) „Szűz Mária” családfáját egészen Dávid királyig vezetik vissza.

Na és, hogy is van ez a „Szűz Mária” dolog? Kérlek, engedd meg…de ez meg volt prófétálva! Meg volt prófétálva, hogy az eljövendő Messiás egy szűztől fog születni. Ézsaiás könyve 7,14 azt mondja, „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.” Immánuel pedig azt jelenti, hogy „Isten velünk van.” (Máté 1,23) A Messiás akit akkor minden zsidó várt, Bethlehemben született, Dávid király leszármazottja volt, és egy szűztől született.

Ezért ennyire fontos a karácsony, mert Jézus nem csak egy közönséges gyermek volt aki egy hajadon lánytól született. Ő volt, és a mai napig is Ő Izrael megígért Messiása. És akkor van még több is: a hajdani Római Birodalomban egy bizonyos fokon elterjedt volt, hogy új királya fog születni Izraelnek, ugyanis Dániel próféciái valamelyest ismertek voltak az akkori világban. Ókori római írásokban lehet találni részeket ahol tudtak arról, hogy Róma a „negyedik birodalom” (Dániel 2,40 és 7,23) és hogy „azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol” (Dániel 2,44)

Ha karácsonyod leértékelődött egy gyors vacsorává és a beteljesedett prófécia összetevője ki lett hagyva lelki eledeledből, akkor bizonyosan nem fog hozzád eljutni a karácsony eredeti szándéka.Engem igazán felbőszít az, hogy lelkire mennyire gyengék, kimerültek és alultápláltak lettek az emberek. Ez pedig mind azért, mert elveszítették Isten ismeretét azzal kapcsolatban, hogy Ő mennyire hajlandó megmutatni jelen és jövő életünk kulcsfontosságú eseményeit. A karácsony nem csak egy történelmi esemény. A karácsony egyike a legtöbbször megjövendölt eseményeknek az emberiség történelmében. De valahogy ezt teljesen elveszítettük.

Remélem kellemes és gyönyörű karácsonyod lesz. De azt is remélem, hogy növekedni fogsz „kegyelemben és ismeretben” (Péter 2. levele 3,18) és, hogy „hatalmasan megerősödsz … a belső emberben” (Efézusbeliekhez 3,16) Isten igazsága és Igéjének ereje által, amely sajnos olyan távolivá és idegenné vált sokak számára az utóbbi időben. Isten segítsen meg minket! Boldog Karácsonyt!

Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de nekem néha az fájt leginkább ebben az életben amikor úgy éreztem vissza vagyok utasítva és mások köreiből ki vagyok rekesztve. Ezzel szemben viszont a legbátorítóbb és szívet melengetőbb pillanatok azok voltak amikor mások megnyitották előttem életüket és befogadtak engem köreikbe.

Ez olyan mint amit egyszer hallottam, és valahogy így szólt: „Rajzoltam egy nagyobb kört, amiben aztán benne lett ő is.” Lehet mondhatnád, hogy éretlen vagyok, vagy hogy valami gyermekkoromban összezavart és azért vagyok ilyen. De azok az alkalmak amikor úgy érzed el vagy utasítva, nem kívánatos személy vagy, nem vagy bevonva, sőt ki vagy közösítve onnan ahol lenni szeretnél, na azok az alkalmak rendkívül elcsüggesztőek tudnak lenni.

Hála Istennek hogy megtaláltam Őt és Jézust, és hogy ők természetesen nem művelnek velünk ilyet. Ő azt mondta: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsidókhoz írt levél 13,5). Másfelől ahogy a biblia is mondja néhány emberrel kapcsolatban: „a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől” (Ézsaiás 59,2). De ez egy más történet. Mivelhogy: „Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (János 1. levele 1,7). Mindazonáltal a magány, a kirekesztettség érzése, és a tényleges kirekesztettség, néha nagyon is valós realitásnak tűnik sok ember számára, sőt még a hívőnek is.

Tehát számomra Isten egyik legnagyszerűbb megnyilvánulása az a melegség, őszinte elfogadás és szívből jövő emberi szeretet, amit Ő tud beletenni emberei szívébe. Szomorú, hogy ez nincs mindig meg, de azért néha igen. Ezt lehet érezni. Nem csak „szeretnek” a hivatalosan megkívánt keresztény módon, hanem valóban kedvelnek, szívesen lófrálnak veled és bevonnak tevékenységeikbe. A világ összes lelkiessége nem tudja helyettesíteni az őszinte keresztény melegséget és elfogadást. Olyan gyakori, hogy a szeretet megnyilvánulása az amire embereknek szüksége van, és erre jobban reagálnak mint bármi másra.

Szeretem Isten Igéjét, különösen érdekelnek a bibliai próféciák, és hiszek Isten földi szolgálatában. De egyike azoknak amiket mindig is értékeltem, az volt amikor barátok befogadtak engem belső köreikbe. Úgy gondolná az ember, hogy ez mindig így van, de valami oknál fogva nem. Az emberek elfoglaltak; cipelik terheiket. Nem szívesen mondom ki, de az is megtörténhet, hogy néhányan nem kedvelnek másokat. Talán személyiség-béli okai vannak, talán valami fura szokást látunk a másikban, vagy van hogy egy pletykát hallottunk másokról, ami aztán bizalmatlanná tett minket irántuk. Az Úr segítsenk rajtunk!

Néhány embert körül ölel egy nagy család, és szeretteik, rokanaik a közelükben vannak. De mindenkinek szüksége van szeretetre, és természetesen mindenkinek adnia is kéne szeretetet. Mások különböző okok miatt többé-kevésbé egyedül vannak.  Az, hogy valaki keresztény és Isten nyájának tagja, még inkább lehetővé kéne tegye azt, hogy szeretetet kapjon másoktól, érezze a melegséget, elfogadást, és testvériséget.

Tudom, hogy általában nem ilyenekről szoktam írni, de ez még mindig Jézus tanításainak alapja. „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (János 15,12) „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13,35) De Jézus szólt a visszajövetele előtti utolsó napokról is. „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24,12)  Talán ez pont azokról a napokról szól amikben most élünk. Az utazások száma és a tudás bizonnyal megnövekedett, ahogy az angyal is megmondta Dánielnek, hogy ez lesz az utolsó napok egyik jele (lásd. Dániel 12,4). De az elhidegülés, a magányosság, a kirekesztés, és a kemény-szívűség ezekben a végső időkben szintén nagyon sok helyen megnyilvánul.

Tehát azok akik aktívan próbálják leleplezni az Új Világrendet és az ellenség munkáját ezekben a végső időkben, nekik emlékezniük kéne arra is, hogy ez a szeretet-nélküliség és barátságtalanság úgyszintén a végső idők jelei közé tartozik. Meg kell tennünk mindent, hogy ezt is leleplezzük és ellensúlyozzuk legalább annyira- vagy talán még inkább- mint ahogy leleplezünk félrevezető szisztémákat, és politikai intrikákat, melyek úgy lefoglaják figyelmünket.

Talán segít, hogy beszélünk ilyenekről. Talán ez segít nekünk emlékezni arra ahogy szolgáljuk az Urat és megnyerünk másokat is, hogy legnagyobb tanúságunk, parancsolatunk, és személyes szükségletünk az a szeretet melyet mutatunk, melyre annyira vágyunk, és az az érzés, hogy valaki befogadott minket köreibe. Vagy éppen az, hogy te fogadsz be köreidbe kívülállókat; olyanokat akiknek nincs más az életükben, és haldoklanak barátok és társaság hiányában. Figyeljünk fel arra, hogy nyitva van-e a szívünk és életünk olyanok irányában akik elvesznének szeretet és barátok hiányában. „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Rómabeliekhez 12,21)