Prophecies of Daniel

Egy dolog Jézusról: senki sem mondhatja azt Rá, hogylagymatag volt. Ő sok mindenben példát mutatott, és ezek közül az egyik az a teljes szívű elkötelezettség, amivel az elhívása iránt viseltetett. Azt írja, hogy a Gecsemáné kertben, amikor imádkozott, éppen mielőtt Júdás egy csapat emberrel megérkezett volna, „egy kicsit távolabb ment, és arcra borult„. (Máté Evangéliuma 26:39)

Gyakran nekünk is ezt kell tennünk. Ahhoz, hogy valóban követni tudjuk Őt most, a mi időnkben, ebben a világban, ahogyan van, „egy kicsit távolabb kell mennünk” és „arcra kell borulnunk”. És ezt  megtenni nehéz, sőt, gyakorlatilag lehetetlen, hacsak nem az Ő bennünk lakozó kegyelme által.

Mindannyian hajlamosak vagyunk a lagymatagságra, a tétovázásra és lusta önzésre. Jézusról ez van írva: „hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett, de bűnt mégsem követett el„. (Zsidókhoz írt levél 4:15) Mivel ember volt, mint mi, és ugyanúgy született erre a világra, mint mi, Őt is megkísértette az Ő emberi természetének eme bűnös hajlama.

De Ő még egy kicsit távolabb ment, és arcra borult. Képzeld csak el! Maga Isten Fia itt a földön, és olyan kétségbeesetten imádkozott, hogy „haláltusájában  még buzgóbban  imádkozott. És az Ő verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek„.  (Lukács 22:44) Belegondolni is nehéz ebbe, még inkább beszélni róla. Végig járta az útját értünk, és milyen teljes volt a szeretete, valamint az engedelmessége és elkötelezettsége az Atya iránt.

És igen, lehetnek olyan időszakok az életünkben, amikor az Úr megengedi, hogy legalább egy kicsit és bizonyos fokig részt vegyünk azokban a szenvedésekben, amelyeket Ő elszenvedett. Isten Jeremiáson keresztül így szólt: „Kerestek Engem, és megtaláltok, mikor teljes szívetekből kerestek Engem„. (Jeremiás könyve 29:13) Úgy tűnik, hogy ezek pontosan azok a szavak a Szentírásban, amelyeket Dániel próféta mintegy 70 évvel később olvasott, és amelyek arra késztették, hogy a Biblia egyik legelszántabb és legkétségbeesettebb imáját imádkozza, amely Dániel könyvének 9. fejezetében található. És Dánielnek ez az imája egy olyan válaszhoz vezetett Istentől, amely talán az egyik legfontosabb üzenet a Bibliában, a Dániel könyve 9. fejezetének végén.

Ez is kétségbeesett imából született – egy kicsit távolabb ment és arcra borult. Bár úgy tűnik, hogy  legtöbbször az Úr nem várja el a kétségbeesésnek és a szívünk teljes kiöntésének ezt a szintjét és fokát. Ő meghallgatja a mindennapi ügyeinkkel kapcsolatos kis imáinkat, és ezek is eljutnak az Ő trónjáig. Isten nem süket. Nem kell kiabálnodVele.

És mégis, Jézus imájában, és mások imájában is, akiket az Igében találunk, időnként teljes és mélységes kétségbeesés volt tapasztalható. Ugyanakkor ezek voltak azok az imák, amelyek után történtek Isten legnagyobb csodái. Mint Jákob, amikor „angyallal birkózott„. (1 Mózes könyve 32:24)

Így van ez mindannyiunkkal. A „testünk”persze nem akar ezen végigmenni. A testünk és a világi természetünk csak sodródna az árral, és olyan kevés erőfeszítéssel akarunk boldogulni, amennyivel csak megúszhatjuk. Csakhogy azt tapasztaljuk, hogy ha nemcsak hinni akarunk Jézusban, hanem valóban követni is akarjuk Őt itt, ebben a világban, bizony vannak olyan időszakok, amikor nekünk is, ha ragaszkodni akarunk az Úrhoz és ahhoz, amire Ő vezet minket, „kicsit távolabb kell mennünk és arcra borulnunk”. Arcunkra borulnunk kétségbeesett imádságban, feladva saját elképzeléseinket, saját utunkat és saját életünket, hogy tovább haladhassunk a tanítványi életben, amiben Ő vezet minket.

Ez pedig nem egyszerű. Jézus azt mondta: „Aki erre a kőre esik, az összetörik, akire pedig ez a kő ráesik, azt porrá őrli”  (Máté Evangéliuma 21:44). Azok közülünk, akik „a kőre esnek” (maga Krisztus Jézus, „a sarokkő” – Efezusiakhoz írt levél 2:20), összetörnek, de jó és isteni módon. Dávid király mondta: „A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem” (Zsoltárok könyve 51:17). De oly sokan visszarettennek ettől. A büszkeségük mindent megtesz, amit csak tud, hogy fogságban tartsa őket, és visszatartsa őket az alázattól és az ahhoz vezető úttól, ami része ennek a megtörésnek.

De Jézus maga is átment ezen.  És lehet olvasni Isten szentjeiről a Bibliában, akik összetörettek, amíg valójában semmi nem maradt belőlük. Ezután viszont Isten „jobb edényekké” (Jeremiás könyve 18 fejezet) formálta őket. Olyanná, amivé soha nem lehettek volna, hogyha nem mentek volna el egészen az ő személyre szabott keresztjükig.

A mi életünkben is megtörténhet ez, és egyesek számára az évek során ez ismétlődő folyamat lehet. Egy élet véget ér, bizonyos értelemben, és egy másik kezdődik – már itt ebben a világban. Nekem is volt már néhány ilyenben részem, amikor egyszerűen megszűntem az lenni, aki voltam, bizonyos értelemben meghaltam – ami viszont, mivel néha hónapokig tartó szörnyű nehézségeken keresztül kitartottam, az életem egy új korszakát hozta el.

Szóval ha egy hasonló helyzetben vagy, emlékezz arra, hogy az Urunk mit tett. Egy kicsit távolabb ment és az arcára borult. Majdnem mindannyiunknak vannak ilyen időszakai, a mi személyes Gecsemánénk, amit úgy tűnik, a mi személyes keresztre feszítésünk követ. De aztán, ha mindenben engedünk Neki, jön a mi személyes feltámadásunk is – mindez ebben az életben még.

Természetesen azt mondanom sem kell, hogy mindez lehetetlen Jézus nélkül. Előttünk járt a legnehezebb feladatban, hogy meghaljon a kereszten és „ az életét adja váltságul sokakért”(Máté Evangéliuma 20.28). Nélküle semmit nem tehetünk. De Ő velünk lehet, és átvezethet bennünket életünk e legnehezebb időszakán egy új nap világosságára és egyfajta új életre való feltámadásra, mindezt amíg még itt vagyunk ebben a földi életben. Isten áldjon meg és Isten segítsen mindannyiunknak.

Néhány barátom úgy véli, hogy nevetséges és nagyon rossz ízlésű dolog beszélni bármiről is ami a  „véggel” kapcsolatos. Úgy érzik, hogy ez vallásos őrülettől bűzlik. Vannak más barátaim, akik a Biblia próféciáinak lelkes tanulói, és a jelenlegi események követői. Néhányan arra készülnek, hogy a társadalom szétessen – valószínűleg világszinten. Úgy érzik, hogy engem nem riasztanak meg eléggé azok a jelek, amelyek ő szerintük  a Vegső Idők kezdetét jelzik. Megpróbálok ezzel a témával foglalkozni, hogy hogyan kezdődhet el a „vég”, valószínűleg anélkül, hogy kielégíteném a barátaim megoszló véleményein alapuló szeletek teljes spektrumát.

Egy nemrégiben tartott bibliai tanulmány során azt kérdezték tőlem, hogy mit gondoltam mi fog történni rövid távon a világban, és hogy mindez hogyan illeszkedik a végső végképhez, amelyet a Szentírásban látunk. Ez egy hatalmas téma. Rengeteg ember írja meg a véleményét arról, hogy mi most már biztos hogy a Jelenések könyvének szavait éljük meg. Azt mondják, hogy a Szentírások antikrisztusa Obama elnök. Vagy hogy a jelenlegi pápa Lucifer megtestesülése. Vagy hogy Törökország elnöke az. [Ezek nem olyan dolgok, amelyeket én mondok vagy én érzek, de könnyű belátni, hogy sokan mások miért mondanak ilyen dolgokat. ]

Mit tehetnék még ehhez hozzá? Bár hiszek Jézus visszatérésében, és abban is, hogy már sok szempontból  az „utolsó napokban” elünk, mégsem érzem, hogy a mai újságok főcímeiben azonosíthatnám  Dániel és a Jelenések könyvének  antikrisztusát. De talán ha egy pillantást vetünk a történelem korábbi szereplőire, akik a végső Antikrisztus erős elődei voltak, akkor ez egy igen jó képet adhat nekünk arról, hogy miként emelkedhet hatalomra a Végső Antikrisztus.

Amikor megpróbáltam választ adni barátaimnak a Biblia óránkon arról, hogy miként kezdődhet el a „vég”, elmondtam nekik, hogy a végső Antikrisztus két előfutára, prototípusa mikor került hatalomra a múltban. Talán a modern történelem legnagyobb antikrisztusa Adolf Hitler volt. Egy másik pedig Napóleon Bonaparte. Joseph Stalin is felkerülhet a listára. És remélhetőleg német, francia és orosz barátaim nem sértődnek meg emiatt.

Milyen feltételek előzték meg annak a 3 embernek a felemelkedését, akik teljes mértékben uralkodtak népeiken és koruk világán is? A korábbi antikrisztusok hatalomra jutásának egyik általános feltétele a koruk rendkívüli instabilitása volt. Országaik már egy meghosszabbodott káosz időszakában voltak, vezetők és irányvonal nélkül. Hatalmas vákum volt, a bizonyosság és az irány üressége; az emberek szó szerint éheztek, kétségbe esve keresve a kiutat abból az ingoványból amelybe nemzeteik belecsúsztak. Amikor a dolgok jól haladnak, és sok embernek megy jól a sora, akkor általában nem látjuk, hogy antikrisztus-szerű firgurák vennék át az irányítást.

Tehát elmondtam a Biblia órán a barátaimnak, hogy személy szerint úgy érzem, nem igazán fogjuk látni a végidő eseményeit mindaddig, amíg a nemzeti és a világrend általános helyzete érintetlen marad. Néhányan azt mondják, hogy a dolgok most nagyon rosszak. Sok ember vélekedik így. De a történelmet tanulmányozva kiderül, hogy a jelen pillanatban a dolgok nem egészen annyira rosszak, mint például amilyenek voltak időnként, vagy akár az elmúlt 100 évben is. [Ezt a cikket eredetileg 2015-ben írtam. Az utóbbi időben, a világjárvány és a gazdasági válság jelenlétében úgy tűnik, hogy az összeomlás és az instabilitás sokkal inkább a társadalom részesévé vált most világszerte.]

Az 1930-as évek Világ Válsága gyakorlatilag mindenhol érezhető volt és persze nagyon komoly dologról beszélünk; amit ma tapasztalunk meg, ezt nem lehet azzal összehasonlítani. Az ukrán éhínség, az 1930-as évek „Holodomor”-ja  oly annyira rossz volt,  mivel 1–3 millió ember halálát okozta, hogy akkoriban sok ukrán üdvözölte a nácikat, hiszen azt gondolták, hogy ilyen módon megmenekülnek majd a kommunistáktól.  A jelen idők az I. és a II. Világháborúhoz képest gyerekjátéknak tűnnek.

De mi okozhatja a vég kezdetét? Társadalmi összeomlás, nemzetközileg. Gazdasági összeomlás, világszerte. Tartós katonai közigazgatás, szinte mindenhol. Hatalmas nemzetközi pénzügyi összeomlás. Úgy gondolom, hogy egy valódi „új világrend” felemelkedése nem fog az evolúció, az ozmózis vagy a főbb nemzetközi vezetők által létrejönni, akiket jelen pillanatban látunk.

Arra számítok, hogy egy, a valószínűleg nemzetközi mértékű, társadalmi zavarok idején, úgy lesz, hogy a világ népei szívesen fogadják el a diktatúra valamilyen formáját, csak hogy megállítsák az anarchiát és a káoszt, amelybe a világ bele süllyedt. Ez már sokszor megtörtént.

Olyan sokan panaszkodnak a kormány miatt. De eljönnek az idők, amikor szinte könyörögni fognak egy olyan erős kormányért, amely megvédi a tömegeket a bűnözőktől, bandáktól és a civilizáció mindenkori fennmaradásának elvesztésétől, amelyet most élvezünk. Ebben a légkörben emelkedtek fel olyanok, mint például Hitler és Napóleon. És úgy érzem, hogy ehhez valami hasonlóra lesz szükség a színpad megteremtéséhez és a légkör biztosításához, amelyben a végleges Antikrisztus képesnek tűnik majd a világ megmentőjeként, visszaragadni a civilizációt abból a káoszból, amelybe bele hullott.

Ott tartunk már? Most valóban a végső események idejében élünk, közvetlenül Krisztus második eljövetele előtt? Néhányan teljesen kigúnyolják ezt az egész koncepciót. De sok millióan tudják, hogy mit mondott Jézus arról, ami megtörténik majd visszatérése előtt. Egész felnőtt életemben ezeket a dolgokat tanulmányoztam, és szinte naponta figyeltem az „Idők jeleit”, hogy megtudjam ítélni, hol vagyunk pontosan abban a korszakban, amit Isten próféciái szerint „Végső idők”-nek hivnak.

De gyakran elzárkoztam attól, hogy túl sokat tulajdonítsak az „idők jeleinek” (Máté 16:3), amikor a jelenlegi és napi eseményekről van szó. Rengeteg tanár tett kockára mindent, amikor  idő előtt jósoltak meg az Isten Igéjében egy konkrét végső eseményt, amely nem úgy történt meg  mint ahogy elgondolták. Bolondot csináltak magukból, miközben a Biblia próféciáinak igazságai tévesnek tűntek a félre értelmezett kijelentéseik miatt.

A józan ész azonban azt diktálja, hogy egyszerűen azért, mert valaki vaklármát csap – mint a történetben ahol a nyájaira vigyázó, unatkozó kisbojtár „Farkas!”-t kiáltott és bebizonyosodott, hogy téves volt a feltételezés, természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem léteznek farkasok. És ha ismered ennek a kis történetnek a végét, akkor végül felbukkant egy farkas, amikor az emberek már nem hittek a „Farkas!” hamis kiáltása miatt amelyet oly sokszor hallottak. És a farkas azt tett amit akart, mert az emberek hitetlenkedve és megkeményedett szívvel, nem törődtek azzal, amikor végül az igazi farkas jelent meg köztük.

Ott vagyunk már? Vajon hol tartunk? A témával kapcsolatban készített videóimban, amelyek elsősorban Dániel próféciáira épülnek, megpróbáltam rámutatni a legkonkrétabb dolgokra, amelyek a Szentírás szerint, megfognak történni ennek a korszaknak utolsó éveiben.

Személy szerint az egyik dolog, amelyet legjobban követek, az a lehetséges újjáépítése egy jeruzsálemi zsidó templomnak, az úgynevezett „harmadik templom”-nak. Úgy gondolom, hogy egy ilyen templom és az azt követő áldozatok az egyik legjelentősebb és leghatározottabb jele annak, hogy Krisztus második eljövetele előtti utolsó hónapok és évek megkezdődnek majd.

Ha azt kérdezed: „Hogyan halad az?” Nos, meglepő módon nagyon is előrehaladott állapotban van. Egy Google-kereséssel fel lehet fedezni a „Harmadik templom” honlapját arról, hogy a modern Izráelben mennyire sok munkát végeztek már el ennek érdekében. Vannak olyan jelentések is, amelyek szerint, az áldozatokat újra elkezdték. Nem hiszem azonban, hogy beteljesedett az, amit erről a Szentírás mond.

De most sok más dologról is van szó. Jézus azt mondta tanítványainak: „És a világ ezen evangéliumát az egész világon prédikálni fogják minden nemzet tanújaként. Akkor jön el a vég.” (Máté 24:14) Természetesen 18 vagy 19 évszázadon keresztül ez a vers nem teljesült be. Ugyanúgy, mint ahogy az utóbbi 30–100 évben sem.

És az utolsó napokról szóló más versek is egyre jelentőségteljesebbé válnak. Jézus azt mondta: „Éhínség, járványok és földrengések lesznek különféle helyeken” (Máté 24: 7). Az a probléma, amely mindig is ezekkel a versekkel kapcsolatos, hogy a szkeptikusoknak nagyon könnyű azt mondani: „Igen, de ez mindig is volt”. És természetesen bizonyos értelemben igazuk van.

Csak hogy a mi korunkban, most, valóban nagyon sok dolog történik. Majd meglátjuk még, hogy mi lesz ezzel a jelenlegi a koronavírus válsággal. Egyesek azt mondják, hogy ez egész egyszerűen lefog csillapodni, és minden visszatér majd a rendes kerékvágásba. De a tudományos közösségben sokan azt mondják, hogy itt az ideje világméretű járványnak hívni és ennek megfelelően felkészülni rá. Már ennek a cikknek írásakor a koronavírusra reagálva a világ minden részén évente jelentős változások történnek a nemzetek gazdaságaiban.

Alig néhány héttel vagy hónappal ezelőtt Ausztráliában tapasztalták meg a valaha is megtörtént legrosszabb futótüzeket. Ugyanakkor a sarkvidéki regiók példátlan olvadása óriási mennyiségű szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe, hozzájárulva az éghajlatváltozáshoz, amely a világ nagy részében már most is komoly aggodalomra ad okot.

Mint tudod, folytathatnám. Közismert tény, hogy itt, Amerikában, az ország ugyanolyan politikai és társadalmi szempontból megosztott, mint a több mint 160 évvel ezelőtti polgárháború óta. Egy másik aggodalom, amelyre sok szülő csak most derül rá, hogy a legtöbb nyugati nemzetben könyörtelenül folytatnak olyan szokásokat, amelyek célja az általános iskolás gyermekek kötelező betanítása a szexualitás „meleg” felfogásának legkifejtettebb elemeiben úgy, hogy ezen  gyermekek szüleinek ne legyen törvényes tiltakozási joga. Ezt persze nem verik nagy dobra, de mindenhol látható és folyamatosan megtörténik.

Ez szintén egy olyan tendenciát mutat, amelyre Jézus hivta fel a figyelmet, a közelgő visszatérésének egyik jeleként: “Hasonló képpen mint a Lót napjaiban is volt; úgy lesz az ember fiának eljövetele is. De amely napon kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított.” (Lukács 17:28 és 29) Tehát úgy tűnik, hogy az Úr előrejelzi Szodoma és Gomorra elemeit is az idők szellemének részeseivé téve, közvetlenül visszatérése előtt.

Visszatérve az eredeti kérdésemhez: „Ott tartunk-e már?” A legutóbbi események miatt újból megvizsgáltam, hogy miként ítéltem meg ezeket a dolgokat. Mindig arra számítottam, hogy valamiféle jelentős nemzetközi gazdasági / társadalmi összeomlásnak vagy háborúnak kell lennie ahhoz, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amelyek érettek lesznek a végidő utolsó napjaira. De egyre több növekvő ismertetőjel található minden területen, amelyek minden bizonnyal olyanok, mint azok a dolgok, amelyekre vártam hogy láthassam sok évvel ezelőtt. Tehát mindezt nagyon közelről kell hogy figyeljük, és fel kell hogy készüljünk mind szellemileg, mind pedig fizikailag.