Máté Evangéliuma 5,1 ezt mondja:”Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai.” Most mondhatnád, hogy „nincs sok tanulság ebben a versben, vagy igen?” Hát, lehet benne. Miért hagyta ott Jézus a sokaságot, mikor olyan sokan voltak körülötte akikhez beszélhetett volna? Mindnyájan felmentek Jézus után a hegyre, hogy hallhassák a világ leghíresebb prédikációját? Miért nem az van írva, hogy a sokaság ment oda hozzá? Van valami jelentősége annak, hogy azt írja, a tanítványai követték a hegyre?
A vers felületes, gyors átfutása után úgy tűnhet, hogy nincs benne semmi tanulság. De egy mélyebb pillantás jelentős üzenetet fed fel. Tömegek voltak akiket felületesen érdekelt Jézus, de csak néhányan akik megértették, elfogadták, és követték őt a hegyre. Nem csak itt, Máté 5. fejezetében, a „Hegyi beszéd” előtt mutatkozott meg a különbség a Jézust követő rétegek között. Itt csak a tanítványai követték a hegyre.
János Evangéliuma 6. fejezetében Jézus csodát tett, és enni adott a sokaságnak. Úgy van írva, hogy 5000 férfi volt ott, tehát nyugodtan feltételezhetjük, hogy sokkal több ember volt összesen. Miután megsokasított öt kenyeret és két halat, hogy enni adjon mindenkinek, Jézus észrevette, hogy néhányan a tömegből „erőszakkal királlyá akarja tenni őt.” (János 6,15) Másnap jó néhányan ezek közül követték Jézust oda, ahova ő éjszaka utazott.
Nem úgy tűnik Jézus túlságosan örült annak, hogy szenzáció-hajhász tömegek kövessék. 
Végül meg is mondta azoknak akik másnap jöttek utána:„Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.” (János 6, 53) Igen, ezt mondta. És amikor tisztán látszott, hogy ez sokkal több mint amit legtöbbjük fel tud fogni, még tovább folytatta. Így ír róla a Biblia:„Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.” (János 6, 66) Úgy tűnt, hogy ekkor majdnem elveszítette az összes követőjét, kivéve a hozzá legközelebb álló tizenkét tanítványát, és talán még egy párat. Néhányan most mondhatnák:
„Minek ez az egész? Eddig azt gondoltam Jézus egy szimpatikus ember aki mindenhol csak jó dolgokat csinált és szeretetet mutatott mindenkinek. Nem azt akarta, hogy mindenki higyjen benne és kövesse őt?”
Lehet, hogy erről szól ez az egész. Kiderült, hogy nagy különbség van a pusztán Jézusba vetett hit, és az ő követése között. Úgy tűnt elég sokan vannak akik akkor érdekesnek találták Jézust, és tán hittek is benne valamelyest. Viszont elég kevesen jutottak el odáig, hogy igazán kövessék is őt. Mindazok után amit Jézus tett, a gyógyítások és a csodák ellenére amiknek honfitársai három és fél évig szemtanúi voltak, csak 120 tanítvány gyűlt össze a felsőházban pünkösd napján, amikor Isten kitöltötte rájuk a Szent Lelket. (Apostolok Cselekedetei 1,15)
Tehát, tömegek vagy tanítványok. Nem így van-e ez ma is? Hála Istennek azokért akik kitartanak hitük mellet, még ebben a pokoli, démoni világban is, amiben most élünk. De azok közül akik hisznek Istenben és kereszténynek vallják magukat, hányan olyanok mint a Jézus idejében élt „sokaságok” és hányan vannak akikre tényleg azt lehet mondani, hogy „tanítványok”?
Az Apostolok Cselekedetei 11-ben azt olvashatjuk, hogy „ a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.” (Apostolok Cselekedetei 11,26) A kerszténység kezdetén egy keresztény, tanítvány volt. Ez azt jelenti, a tanítás követője. Ők igazi követők voltak, nem csak közönséges hívők. Mint Péter az Apostolok Cselekedetei 10-ben, ők engedelmesek voltak az isteni vezetésnek, nem számított néha mennyire őrültségnek is tűnt az. Ha volt valaha is egy jó példa arra mit jelent a Szent Lelket követni, és hogy ez milyen történelmi hatást gyakorolt az egész világra, akkor erre itt van az Apostolok Cselekedetei 10. fejezete.
De az Úr szereti a tömegeket is. Sokan „távolról követik őt” (Máté 26,58) mint ahogy Péter is tette egyszer. De én biztos vagyok benne ő jobban szeretné hogy ahányan csak tudnak és akarnak, felmenjenek utána a hegyre, hallják kincset érő szavait, és ott hagyják a szürke hétköznapok völgyét. Jézus azt mondta „Az aratni való sok, de a munkás kevés.” (Máté 9,37) És ez bizonyára igaz ma is. A „hívők” sokasága bőséges, de a „tanítványok”, az igaz követők és az engedelmesek száma néha szűknek tűnik.